Párnám vackán megbújok nemsokára.
Ez a fáradtság friss, mégis kíván eszem.
Törékeny alvás a fehér lepedő kényelmén,
átfutó érzés; sok az elcsókolt papírvallomás,
azon kapom magam, van kinek a szemhunyás
trükk gondja fölött; így párosodnak terveim.
Leginkább a fehér álmokat kímélem. Hiszen
a bennük őrzött oltalom – minden botlásból
ellesem -, megtanít elsóhajtani az ihletet.
Kerekíteném csonka értelmem, mélybúvár
kincseimként tudatalattról hozok fel neked
érzéseket. Kagylóba zárod. Finoman árnyal,
szaván fogható ajkamon igazgyönggyé lesz,
míg csendesen beérik benned meditációnk.
Ajkam lélegzettel telt csókján ébredj fel.
Állandóság leszek, bőkezű szinkronicitás.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.24. @ 18:37 :: Marthi Anna
