Öt évem úgy lángolt, füstölgött el veled,
pedig tegnap volt csak, hogy könyvet
nyitottam ott a valótlan éjfélben Neked.
Öt év láza emel, éltet, üldöz és követ,
Ez utolsó szerelem! -üvölt e láz és nevet.
Ha utolsó, hát inni fogom utolsó cseppedet,
este érte alkuszom féltés zöldszeműje veled:
A másik, ha csókol, én süket és vak legyek!
De reggel hagyd, még hagyd ébredni velem,
– mi nem illik törvénybe, jogba se rendbe –
ág-bogát hajnalban hagyd teremni nekem!
Nem én a törvényen, a törvény rajtam kívüli,
nekem jogom van, mégha titokban, szeretni,
öt évem sem a rend, hanem azon volt kívüli.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Márton Zsolt
