Kucorodj le a barna rögre. A tejfehér köd oszlik, foszladozik. Nézd a zörgő kukoricaszárakat, a hatalmas tököket, mint szablyával hasogatott török fejek… A varjak a szántáson szemezgetnek, fekete-kendős öreganyók. Vastag csőrükkel fel-felpislognak. Az árokparton kontyot bont a nádi buzogány. Száll az ökörnyál. Nyálkás levelek a töredezett betonú kocsiúton. A vadrózsabokor levelei lehullottak, piros bogyója aszott-bőrű. Mennyien vannak a dércsípte apró vitaminbombák… A diófán fekete, rothadt burkában egy-két kikandikáló dió. Vadnyúl fut át, pamacsa remeg. Talán fázik, vagy fél a nyirkos tyúkhúr csapdától? Egy parcellacsíkon kormos-piros paprikák kornyadoznak, kikandikálnak bokrukból. Őzsuta lapátja villan, majd eltűnik a szúrós bozótosban. Traktor zúg fel, dagasztja a sarat és nekimegy a kukoricatáblának. Falja a leveleket, a kukoricacsövek sárgán villannak a napfényben, tompán puffannak a pótkocsira. Nyomában csak torzsák kandikálnak ki a tarlón. Sok-sok kukoricatorzsa. Olyan árvák, olyan szerencsétlenek. Egy másik traktor jön, beleforgatja őket a földbe. Eltemeti a nyarat. Nézd, csak, nézd! Ez az Ősz. Ez is az Ősz. Magyar Ősz. Fázós, didergős.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: nemojano
