Pál Abigél : október

Október

 

Ha  már kertjeinkbe nem csorgatja aranybarna- nyálát

az indiánok hava- taszít a felemás  lanyhulás,

a természet legyen kegyetlenül következetes létezés-

akkor áll be végre a hideglelős fagyfehér hava az évnek,

mindnyájan megérkezünk

 

 az lesz a végtelen lombnélküliség

metszőn jeges tája ,  szférák halálos érczengésű létén hasad

az idő ….

 

 vár…

 

Abigél, egy kicsit szétszórtnak, befejezetlennek érzem ezt az írásod.

Egy kis rend, egy kis simogatás még ráfér(ne)…mert azért, vannak benne remek, egyedi képek…

 

kedves Hajni biztosan igaz amit írsz, sajnos már nincs erőm írni, a munka és a betegségeim minden erőmet elveszi, nagyon jó lett volna ha tudnék még olyat irniamit feltesztek, de megértem ha nem, nekem viszont már megszűnt a vénám és az erőm főleg, úgyhogy ez volt az utolsó próba, köszi szia szép napot

——————

Sajnálom, Abigél… de bízom benne, hogy minden rendbe jön… minden téren, főleg egészségileg!
… és/de a líra, az érzés nem múlik el, csak néha csendesebb…
Bízz magadban. Én bízok benned.
( hisz, mindig van egy utolsó előtti…soha nincs utolsó )
Hajnal

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.14. @ 09:42 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...