Istennek legfőbb bűne – mondtam -,
hogy vele is egyedül vagyok.
Vagy azért, amiért valóban,
vagy mert ilyen érzésben hagyott.
Ennyire arrogáns voltam egykor:
mindkettőnk létére bizonyíték,
akár a belátás, csönd és beton,
koncertház begipszelt karmestere –
kínos csönd, melyben mindenki tudja,
hogy is játszana, ha volna kinek,
bár nem neki kéne, közönségnek
szóljon, ha szólna, de az mi vagyunk –
és széjjeltépve a koncert bennünk,
bámuljuk egymást, bennrekedt hangunk.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.18. @ 22:05 :: Petz György