Régen szóltak: alig hallható – lehellés –
többsincs sóhaj, miből – mondták – egy van, se több;
exhalatió – s akiből jött, az hol van?
Oly nehéz, kifordult rögről – könnyű lepke,
ki röppen így – egy röpke időt megpihent –
és újra táncba kezd – a tánc felette szebb.
Én, a föld, a fák, az ég is érthetetlen –
mert nem értheti kétágas, aki innét:
miért, hogy így repül – direkt – lehetne,
s nem itt, meg ott, amott, emitt mint néma taps,
mi két színes tenyérből árad önfeledten.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.12. @ 17:34 :: Petz György