Ősz.
Mondhatnám szebben,
csodaként jelezve színeit,
de átkozottul zavar
a barnán-zörgő rőt.
Nem tudom értékelni azt,
ami megölte a nyarat,
inkább kiabálni lenne jó,
Teremtővel pörölni,
hogy miért vette el
az élettől sugár-színeket?
Miért nem zavarja
a torkomban sínylő,
légbe mégsem vágyó hang,
s elmém kamrájában
a füsttől csak ingerült tudat,
vagy a törvény, miszerint
ami él, az meghal?
Miért nem zavarja szidalmam?
Ennyire felejthetetlen
térdelő képem,
mikor bocsánatért
esdeklem imaszéken?
Átkozott ősz!
Minek hazudnék?
Vigaszt keresek én,
kit első lélegzetkor
virággal nyugtató világ fogadott.
Ne várja senki, hogy integessek
a vattából vászon lett fellegtől
károgva búcsúzó madaraknak.
Hűtlenek, hálátlanok.
Elhagynak…
Ősz.
Értékelhetném szebben,
de felkészületlen ért ténye.
Nem megy.
Még nem.
(2014. október 8. Pilla)
Illusztráció: Tompos Opra Agota – Őszi forgószélben
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Pilla S.M