Meg sem érdemelnéd,
hogy velem ébredj,
nem, mint hálótárs,
hanem mint beteljesületlen
képzelet.
Más szobád, ágyad.
Talán vágyad:
feszes, de nem pár év,
hanem több évtized
által formált comb,
takarni kár lenne,
csak, mert gyermeket táplált mell,
csalódástól édesebb csók,
ruha nélkül is kecses tompor,
olyan, mint enyém…
de a tied másé.
Nem érdemelsz egy percet sem,
mégis órákat kapsz,
mikor azt tervezem, mit tennék,
ha segítségemre lenne
– hogy észrevegyél – a sors.
Kimerülök attól, hogy
azonnal felriadok,
ha aurámba hatol az,
akinek szerelem vagyok.
Szenvedéllyel érint,
ringat, csak pihenjek,
én pedig hagyom,
nehogy megsértsem.
Nem érdemelnéd miatta sem
párnámon részed,
de van, hátha…
Titokban tartogatom.
Neked.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Pilla S.M