Radnó György : Mindig úgy, s ugyanott

Nyomtatás

Őszre hőkölnek a felhők

a hideg-szín kék égen,

csak a galambok időtlenek,

mindig úgy, s ugyanott.

Párával dacolnak háztetők

a krémszerű zajos légben,

hogy újra a lassan lobbanó

kályhák füstjével írjanak az égen.

Újra elmúlt egy zsibbasztó év,

melynek öröm-percei dedikáltak

boldog órákat a napjainkba.

Egy köhintés, egy kacagás.

Egy jó ebéd még feldereng,

csak az elmúlt fájdalom halt meg,

(élve is temetnénk a múló fájdalmat!)

Így élünk mi csendben, fesztelen,

tét nélkül elszórva morzsaként,

a város nevű kondér levébe puhulva.

Mert nemcsak a galambok boldogok,

mindig úgy s ugyanott.

——————–

…és elvész a lényeg, a sok szín, pompa… a képek gazdagsága nem megmutatja, hanem eltakarja a verset…

Ezt most nem…

H.