2014 – október
Talán túl magasan lakom,
lábam ikrájába szökik a tett,
ott mered görcsként gondom,
borzongat, mint a savanyú ihlet.
Talán túl halkan mondom
a szót mit betűnként szeretek,
azért hangosan teszem dolgom,
hogy szitkok nélkül is értsetek.
Talán túl sok a mi-dolgom ma,
megterített miértedet majszolom, – ???
az idő koptatja közben koromat,
mégis ölelésedhez ragaszkodom.
————
Hahó! Ez itt a Héttorony, nem a Cifrapalota. Az értelmetlen alliteráció nem alliteráció, ahogy a művirág sem virág. Ezt meglehetősen egyoldalúan ugyan, de sokszor kitárgyaltuk.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.09. @ 20:52 :: Radnó György