Kigombolok belőled egy
őszi sanzont
a homályból
meztelenül lépj elő
s ha letéptem
bánatod
fonódj rám
formálj saját arcodra
majd taszíts el
te égő csipkebokor
aztán
gyere megint közel
és csak ölelj
vadul ölelj
mindhalálig
ölelj…
Legutóbbi módosítás: 2014.10.22. @ 17:24 :: Schmidt Tibor
