Zengő, zene
Túl élem majd halálom,
lelkem eléd terítve várom
azt a pillanatot, amelyet
sohasem ígértél. Lesznek
még napok, csak nekünk,
vagy elmúlást kerget a szél,
virágot remegtet, szirmán
lecseppenő esőpermet.
Megtörlöm a szemem,
semmiség, csak a szél
fúj hidegen, felőled.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.02. @ 09:23 :: Sonkoly Éva