Sonkoly Éva : Mostanában

 

 

 

Másként nézek fára,

sárguló levélre,

másképp a világra.

Magasabb az ég,

kékebb a messzeség.

Esti árnyak bársonnyá

válnak, a harang végső

szavaként bong a csend.

Mély az álmom, s az idő

megáll mellettem, néz,

aztán sóhajnyit pihen.

Lassul az élet, a percek

csak néha sietnek, s a

szívemben mély rettenet,

hogy elejtem szavam,

mire papírt ér a toll,

a gondolat nincs sehol.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.26. @ 15:50 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"