Szepesi Zsuzsanna : Gyötrődés

 

 

 

Emléked súlya rám telepedett,
meggyötört, kifárasztva
földre gyűrt.
Sajgó lelkemben hordom terhedet,
kifosztottad életem,
s hagytál űrt.
Széttépett álmaim foszlányait
simogatom sebemre
balzsamul,
de csak éget, vad álomba taszít,
nyugalmamat elűzi
makacsul.
Üressé váltan a magány kínoz,
és könnyeim elsírtam
egészen.
Ha végre elérek vágyaimhoz,
magamba kapaszkodom
merészen.

Legutóbbi módosítás: 2014.10.22. @ 13:16 :: Szepesi Zsuzsanna
Szerző Szepesi Zsuzsanna 0 Írás
Szeretettel üdvözlök mindenkit! Köszönöm, hogy tagja lehetek körötöknek. Mesékkel kezdtem, versekkel folytattam, s könyvelhetek el némi sikert is általuk. Élményt, örömet szeretnék adni műveimmel. Okozzon oly örömet olvasásuk a tisztelt irodalomszerető embernek, mint megírásuk nekem - ezt kívánom! Írásaim egyre több helyen jelennek meg. Négy saját kötetem van eddig.