Mára nem divat múltat idézni,
nevetnek rajta – nosztalgia;
mégis, ha lelked kutatva kérdi,
érzed, nem szabad porladnia.
Ma már oly nehéz szőni egy álmot,
titkolni kell, ha szíved eped;
és hová hajdan örömmel vágyott,
egyszerre érzed, ott nincs helyed.
Mára nagy erény szabadnak lenni,
család és barát fogalma nincs;
sorsokat össze ha nem köt semmi,
az emberség csak elherdált kincs.
Amíg a szívek égnek üresen,
füstöt okádnak hamis szavak;
szárnyadat szegve vergődhetsz itt lenn,
és láthatsz mindent, akár a vak.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.16. @ 18:23 :: Szepesi Zsuzsanna