Úgy gyűröm össze
a miattad kelt érzéseket,
mint egy elcseszett jegyzetet szokás,
s kifújom majd a kátrányként
lerakódott szavaid,
mint cigarettázás
közben a füstöt.
Erős bagó, küzdök,
hisz’ nem volt szűrőpapír
a szívemen,
a vágyott képet
– hiába méreg-, beengedtem.
De most mikroszkópon keresztül
nézem ezt a tárgylemeznyi világot,
nagyfelbontásban már látom,
mi hiányzott.
S órákba telik,
mégis tökéletes képet kapok rólad.
A daganattá gyülemlett
hazugságokkal
többé már nem pótollak.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Tóth Zita Emese
