Mikor a halál feléd nyújtja kezét,
nem zavar rendíthetetlensége még.
Ránevetsz, a szomszéd elmúlt már nyolcvan!
Hibának tűnik a nyilvántartásban.
Aztán feleszmélsz. Mégis ő a császár,
és hogy félig sincs az eseménynaptár.
Színházat csinálsz, föllázadsz ellene.
Talán valaki mégis megmentene…
Végül apró gombóccá gyűröd magad,
mint tegnapelőtt a papírpoharat.
Elvarázsolt kecses márványtánca már,
miként párját a paradicsommadár.
Holtak emelik sorozólapjukat,
Istenhez minden lámpa zöldet mutat.