(apámhoz)
Sosem kérdeztem, miért akasztottad fel magad,
mert kötelező volt megérteni,
hogy te atomokból állsz
és bármikor felrobbanthatod a szobát,
hogy neked nehezebb a Karácsony,
mint nekünk az iskolatáska,
hogy jobb lesz, ha egy kötélen áthintázod
magad a halálba.
Hiába nyitogattam szemhéjadat.
A francba, én még most is itt ugrálok érted,
hogy leszakítsalak,
mint amikor kapkodtam a cseresznyék után.
Te elérted.
Könnyedén fülemre akasztottad a legpirosabbakat,
akkor, utoljára,
ujjongva megtapsoltalak.
Tudod mit?
Amiért itt hagytad a fogaidat,
én kihajtatom sírodon
a cseresznyemagokat!
