Inspirált: Neogrády Antal “Anna örök” glosszája
(Zeneajánlóm: http://youtu.be/XTsaou-qrjk )
Már elfeledted hajam illatát is,
a hárs’ hordozza talán még nyomát,
az arcom éle gyenge holdvonás, mit
visszatükröz néhány fénybogár.
Az éjszakákban alig vannak színek,
pedig bennem annyi szép virraszt,
mégsem érzem nyugodni a szívem,
lehet szerelmed haldokló pipacs.
Míg földi létem hagyta zsenge szálként
hozzád hajoltam minden hajnalon,
nem számoltam félve vajon hány még
az érintés, mit tőled kaphatok.
Hogy édes volt vagy keserű az íze
a csókodnak, mi egyre csak fogyott,
mit számít már, ha szemem hamis színe
csak emlékként hagyott örök nyomot.
—————–
Írd be azt a pipacsot a sorközbe, és jó lesz. Ne legyen se rím, se rímhívó. A sor belsejében meg azt csinál, amit akar. 🙂
Legutóbbi módosítás: 2014.11.03. @ 06:28 :: Bakkné Szentesi Csilla