Zengő, zene
Még visszanéz
és int egy láthatatlant
a füstlepelbe burkolt pillanat.
Így száll el múlt,
jelen,
s a holnap
csak másnak hozhat újabb harcokat.
Zsebkendőben fájdalmat gyűrkészünk,
ha a porcelán Időtlen széttörik,
és a csendbe metsző
bús orgonahangok
mellkasunkba hiányként hasít’.
A könnyekből
lassan emlék sarjad,
és minden perc majd
újjászületik.
Hisz tudjuk mind, az
meg sohasem halhat,
akit újrarajzol elménk
és a hit.
*
Lacrimosa – https://www.youtube.com/watch?v=k1-TrAvp_xs
Legutóbbi módosítás: 2014.11.01. @ 11:21 :: Bakkné Szentesi Csilla