Bakkné Szentesi Csilla : Nyomomban csillagok

 

 

 

Nem tudok én hazudni sem csalni,

pókerarccal maszatoljon más.

Tenyeret asztalra odacsapni

már nehezebb, mint össze a bokát.

 

Magányosnak marad a csend, s mégis

szétgurult hangzók közt kutatok.

Meg kell mentsem mindet ától zéig,

hogy elhitessem néma nem vagyok.

 

Lekapcsolom a Holdat az égen,

sötétben nem látszik sehol árny.

Te tartod a szívem kötőféken,

csak a lelkem csapkod, mint a szárny.

 

Úgy hagyom a csillagokat néked,
ha elvesztenél, s lelked még sóvár.
Tolmács sem kell, ha végre megérted,
szívhangokhoz én vagyok szótár.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.11. @ 18:24 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.