Ne szólj meg azért, ami vagyok,
Hisz gyarló emberi gyöngeségem,
Hogy őszinte könnyet hullatok,
Míg Istentől szerelmed kérem.
Ne szólj rám, mikor reád nézek,
És játszva megérintem arcod.
Az élettől náladnál nem remélek
Fényesebb, drágább hadisarcot.
Ne csúfolj, ha csókolni vágyom
Ajkad és játszanék hajaddal.
Édes vagy nékem, mint méz a fákon,
Lehelletted, mint az őszi hajnal.
Ne dorgálj, hisz szerelmes vagyok.
És úgy vagyok ilyen, pusztán mint
Részeg ember magával andalog,
S boldogságából nagyokat hörpint.
Ne hidd, hogy nagy csodák, mint ez,
Követni fognak halálodig.
Mióta Ámorként szerelmet hintesz,
Én mégis szeretlek majd halálomig.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.08. @ 20:00 :: Bálint Szilárd
