Ázni esővel, szerteszállni széllel,
döcörögni egy szekér kerekével,
letörni száradt, megfáradt faággal,
lélegezni a friss föld orrlyukával,
fütyörészni a suttyós madárdallal,
leszakadni az ázott folyóparttal,
a semmit összekötni az egésszel,
és zöld lenni a fűszál örömével,
a reggelt keltve lenni egy a nappal,
és összegyűrődni egy irkalappal,
vagy – semmiben se ne legyek szereplő,
csak én legyek az egy helyett a kettő,
a játszótéren szálljak, mint a hinta,
az összes tollban én legyek a tinta,
én araszoljak nap-nap fokról-fokra,
én hurkoljak gyeplőt a csillagokra,
és legyen álmom lélegző seregnyi,
hogy ne féljem, ha időm csak szemernyi,
és lássam mint ég Isten csipkebokra,
a lélegzetemet is visszafogva.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.09. @ 10:05 :: Böröczki Mihály - Mityka