Böröczki Mihály - Mityka : Egyegész

2014.11.06. Böröczki Mihály - Mityka Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A sejtjeim a csillagok,
s úgy lélegzem, hogy múlt vagyok,
ami agyamban milliárd,
az letekint, meg fölkiált,
az Isten is csak rám dadog,
míg szusszanásnyit ölbe fog,
s mert kint is, bent is annyi nyom,
hát osztozunk a kozmoszon,

Legutóbbi módosítás: 2014.11.06. @ 07:16 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.