Saját fotó
Derékig állok az esőben,
bőrig ázom érted.
Elbújtat a köd,
párába hull minden,
jó rejtekhely ösztöneimnek.
Őszi harmat nem olt szomjat.
Beledermedek a csöndbe…
Az idő kurtább lett,
az ősz sürget.
Fújd le rólam a sóhajt,
s ha felenged közönyöd,
töröld le szememről a deret!
(nem menekülök)
Legutóbbi módosítás: 2014.11.29. @ 13:13 :: D. Bencze Erzsébet