Zengő, ének
Készen a végzet.
Csipkés fekete
kendőt, megszőtte
célját a sors.
Szivekbe vágnak
maradék-szálak,
nem azonosul
élővel a holt!
A lélek
odaszáll
hol örök világosság
fényeskedik.
Műhely-földön
fáradhatatlan
kézzel a párkák
új és új sorsok
kendőit szövik.
Készülnek
egyre
a fekete kendők
Fények Urának
örök asztalára…
Ha ránklobbannál
létünk látomása!
Legutóbbi módosítás: 2014.11.01. @ 06:00 :: dudás sándor