Mielőtt megszerettelek,
itt éreztelek a közelemben,
pedig azelőtt sohasem láttalak.
Hatalmas csönd volt körülöttem.
Meghallottam a lélegzetedet,
és valami könnyed, légies dallamot…
Már tudom: a szíved ritmusa volt.
Időtlen béke költözött akkor
észrevétlenül a szívembe.
Egyszerre körbefont, átölelt
valami végtelen nyugalom,
mint egy puha takaró,
vagy elhagyott, finom pulóver, melyből
árad a rég átlényegült kedves illata ma is,
és átjár itt hagyott, bársony-melege…
Szerelem ez, tudom,- múlhatatlan, tiszta, éteri.
A szívemben épült palota ajtaja
azóta naponta kitárul,- várja, beengedi
a lábujjhegyen érkezőt,
és egy hang halkan kérleli:
csak meg ne szökj…!
– s hogy visszataláljon,
távozáskor mindig kulcsot ad neki.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Gősi Vali
