Színes kaland
Koosán Ildikó
Egyszer régen úgy esett,
Játékból a színeket
Eldugták az istenek
A fehérbe, mindjüket.
Hajjaj!
Nem számoltak ők a bajjal.
Színtelen lett nap, és hajnal,
Egyhangú lett a világ…
Nem mehetett így tovább!
De a színek összefogtak,
Addig- addig mocorogtak,
Míg a fehér megrepedt;
Meglógtak a színesek.
Hazaindultak serényen,
Gyalog, kocsin, társzekéren,
Ki, hogy tudott, sietett;
Bizony! Ez így megesett!
Zöld lett a fa, kék az égbolt,
Tarka a rét, ahogy rég volt.
Itt élnek most mind velünk.
Szinezik az életünk.
Szombathely, 2013. november 6
Legutóbbi módosítás: 2014.11.17. @ 09:46 :: Koosán Ildikó
