Kifosztott persely az arca,
szeme homályos üveggolyó.
A munkás vakvágányra tévedt tehervonat
testén kucorgó varjú…
Köpenye tömve kinccsel,
s lopva telefonhoz ér,
tizenkét órára
közösségi oldal s like-kal
foszlik lágyabban az éj.
Fehér falak mentén
elgurul az álma,
majd ráolvad egy szájra,
üvölt, csapkod, vágtat…
Nem! Nem! Nem,
nem küldi el anyádat,
ha a büfében sokan várnak.
Ócska viccet csattint,
lebegő zsírkarikák közt
kavarja a kínt…
Legutóbbi módosítás: 2014.11.01. @ 06:00 :: Lantos Tímea