Merész ölelést hordok karjaimban.
Kit nevezzek meg a pillanatokban?
Gyötrődés nélküled, mesétlen, űr.
Úgy fakasztod fel szemérmetlenül,
varázslatokkal mindenttagadásom,
mint az engedelmessé érlelő csend.
Mégis szavakba bújtatott képekkel,
filmtelenedve lelkesít csupasz valód.
Míg másokét néztem, és valótlanná
satíroztam életem, Te ráébresztettél,
mikor elhittem elvesztésedet, hiába
is tagadom tovább: elérted bennem
a változtatást. Van sors, beteljesülő
jövő, pillantásaid javát beleszövöm.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Marthi Anna