Apám cserillatú keze után vágyom,
a félmosolyra, szájának szegletében.
Ha még rám emelné ezüstös-zöld szemét,
e cinkos pillanatban vele lehetnék.
Anyám hangján susognak a falevelek,
tüskés ágak szaggatják régi sebeim.
Arcvonásukat emlékekből rajzolom,
s lelkembe égnek, az örökké gyermeknek.