Csillagocskák
és emotikonok,
szorgos ujjak alatt
apró világok…
Hogyha tehetném,
esemest küldenék,
nem költeményt;
túl személyes a vers,
sehol rejtezés,
pedig a technika
kéne közénk –
amivel gyűrkőzünk
te meg én,
s amire fogjuk
életünket –
hiába próbáltuk
sikerünket.
Térerő, ha lenne –
még nem üzenet,
s hányan próbálkoztak,
mennyi üzenet –
másik térben voltak
– történelem.
Mi pedig egy tér és
egy idő látszatán –
sem találkozunk,
mert ki túl magán,
az is magából indul ki,
s oda nem ér –
akár SMS-t ír,
akár költeményt.
Vagy írójáról szól,
vagy befogadóról,
kettőről egyszerre
két remény szónokol.
Hogyha tehetném,
s mert tudom, mi bajod,
azt segíteném,
amit magadon
nem tudsz.
Vagy hagyom.
Csillagok.
Világok.
Ikonok.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.25. @ 13:38 :: Petz György