Te mindig hajnal, kinek múltam csak heg,
de szépsége a köd, s kinek, mint köszvény
kor nyomorom, tudd, reményem odalett,
mert fájlalom tudni, hogy sehol ösvény,
a Bibliában megírt keskeny, mit oly
kevesen járnak, pedig édenbe visz.
Van még más, folytatom, jóllakott mosoly
nekem úgysem jár, így arra már nem is
várok. Nekem nincs. Még szűken sem osztják…
Elég volt belőled is, te éjszaka,
mikor azt álmodom, arcomba nyomják
a falatot, minek méz illata.
Pusztuljatok! Kérlek, kegyelmezz, Isten!
Oldozd el, és emeld magadhoz nincsem.
(2014. november 19. Pilla)
Illusztráció: google.hu
Legutóbbi módosítás: 2014.11.23. @ 16:43 :: Pilla S.M