Schifter Attila : Zátonyépítés

“a kétely már a szíved mélyén vájkál ’s ennek fövenyébe ásta be magát érzelmi miliőd.”

 

 

Amikor  tágul  világod  tengere,  úgy  hiszed, 

hogy  utadban  minden  szív  nyitott 

és  mindegyik  egy  új  kincses  sziget, 

ahol  vár  reád  ezer,  ábrándos  titok. 

 

Aztán  felfedezed:  nincs  nálad  ostobább, 

mert  hitted:  a  tiszta  szeretetre  van  igény 

és  magadban  hajózol  tovább 

  dédelgetett  csalódásaid  farvizén. 

 

Bár,  mélyen  tudod:  ennél  jobb lenne   bárki 

’s  már  nem  érdekel,  a  távol  mit  tartogat 

( pedig  a  magánnyal  nem    párban  járni ) 

míg  látsz  kitartó  örvényeket,  rabtartó  partokat, 

 

majd  szembejön  az  az  Egy,  akire  vágytál 

  mégis  félsz  igazán  felfedezni  Őt   

mert  a  kétely  már  a  szíved  mélyén vájkál 

’s  ennek  fövenyébe  ásta  be  magát  érzelmi  miliőd. 

 

*** 

 

Néha  attól  féltem,  elveszítem, 

volt,  hogy  úgy  éreztem:  el  kell  rejtenem. 

Ma  már  tudom,  ritkán  volt  a  szívem 

azonos  időben    jókor,    helyen. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.15. @ 15:57 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás

A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.