Seres László : A szó hal(l)hatatlan

2014.11.11. Seres László Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

Hol léha harsogás
üt zajt
a verssorok közt,
sok hasonmás rím
csacsogva csorog.
Habot vet
a felszín.

 

S hol
gondolat van,
lélegző
partszegély,
a mélyben           
a csend beszél,                                
mint a szív          
ha dobban.

Ott a szó

a csillagokban is           

hal(l)hatatlan.

Legutóbbi módosítás: 2014.11.11. @ 18:43 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.