Mozdulatait összerakom,
mint ízekre tört cserepet,
ajkát szájamra, mellemre a kezet.
Ugyanoda jutok,
az enyhülhetetlenbe,
elkóborlok magamból,
majd haza találok benne.
( … )
Csak ne rebbenjen szét,
hadd maradjon még!
Legutóbbi módosítás: 2014.11.21. @ 17:35 :: Serfőző Attila
