Sz. Pál-Kutas Orsolya : Istentelenül

2014.11.20. Sz. Pál-Kutas Orsolya Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Láttam Istent mikor
megpihent kicsit.
Leülve; ölébe ejtette áldó kezeit,
s szemét egy pillanatra,
mikor lezárta,
elfelejtett lenézni
e poros világra.

 

A sötétség lassan eluralkodott,
csak az imák ragyogtak,
mint a csillagok,
s szórták magjukat
ezer fájó szívbe
hol gyökeret vertek,
hittelen reménybe.

 

Nem volt ez több,
még egy pillanat se,
hogy Isten felőlünk kezét leemelte,
s hiszem Ő maga észre sem vette,
míg idelenn, korszakok
lettek eltemetve.

Legutóbbi módosítás: 2014.11.20. @ 09:51 :: Sz. Pál-Kutas Orsolya
Szerző Sz. Pál-Kutas Orsolya 21 Írás
Ahhoz hogy megismerj valakit, ki kell lépned saját határaidból, és tiszta, akadályoktól mentes szemmel és fejjel kell mérlegre állítanod. Azt kell mondjam, néha saját magam előtt rejtély vagyok. Akkor ki ismerhet meg igazán? Érdekel hogy ki vagyok? Gyere járd be velem a világot, ülj velem a tűz köré, melegedjünk és beszélgessünk. Én is, te is érdekes emberek vagyunk, lehet, hogy egymásban megtaláljuk, ami a másikból hiányzik.