Kedves Vajk!
Nagyon ötletes, frappáns írás, viszont egy-két helyen némi átgyúrásra szorul. Kérlek, dolgozd át, majd küldd újra. Visszavárom.
Üdv:
Ágota
Fiatal srác volt. (A „volt” akkor lenne indokolt, ha az írás során megöregedne. Egybe kéne vonni az első két mondatot, sokkal jobban hangzana: „A fiatal srác mindennap ugyanazon az útvonalon ment…”.) Minden nap ugyanazon az útvonalon ment az iskola fele (felé) s vissza. Lassan, felelősségteljesen, figyelve a közlekedésre, (nem kell vessző) s a körülötte lévő világra. Aztán egy nap ott volt az a tábla. (mivel a következő mondatban is van egy „volt”, ajánlom, hogy ezt a mondatot fogalmazd át. Mondjuk: „Aztán egy nap észrevette a táblát.”) A tábla, melyen fehér alapon fekete betűkkel a következő felírat (felirat) volt olvasható: A TERÜLETRE BELÉPNI SZIGORÚAN TILOS!
Mi lehet vajon, ami ott van, mit rejthet a hatalmas kerítés mögött az ismeretlenség? Csak ez járt a fejében. Aztán, mikor már napjában többször is arra járt (szóismétlés. Az első „járt” helyett lehetne: csak erre tudott gondolni.), nem bírta tovább. Megvárta, míg az élet elcsendesedik, és az utca fénybe bújva eldugja a napot (képzavaros kissé. Ha az éjszakai utcai világításra gondolsz, akkor írd azt, de ha az alkonyat árnyai rejtenék el a napot, szebben hangzana. Az eldugás sem túl szerencsés szó.). Gyors mozdulatokkal felmászott a kerítés tetejére, s onnan pedig beugrott a rejtélyes területre. Sehol semmi, mit rejtegetni kellene. Sehol egy épület, csak a puszta föld, melyet benőtt a gaz, s a kerítés tövében némi díszítést nyújtva, kutyatej nyújtózkodott. Aztán megfordult csalódottan, s ugyanott, ahol jött, indult is vissza. Mikor is egy újabb táblát vélt felfedezni (Ha csak vélte felfedezni, akkor nem fedezte fel. Hagyd a csudába a „véltet”, és fedezze fel a táblát, hiszen pont ez az írás csattanója.) a kerítés ezen oldalán is. Rajta ez állt: A TERÜLETRŐL KILÉPNI SZIGORÚAN TILOS!
Legutóbbi módosítás: 2014.11.24. @ 18:45 :: Thököly Vajk