Lábamhoz bújt az aggodalom,
ő volt a kedvenc pókom a falon,
szemhéjam mögött vetítenek egy filmet,
csak játszom, hogy érteném a miértet,
amiből összeáll az egész forgatókönyv.
Forgat a könny, mint szívem falára karcolt
rongyos szavaid,
ringlispíl a gyomrom,
kezeim közül kihull a lehet,
ez egy másik film,
a többi csak az a nyavalyás képzelet,
ahogy elképzeltelek,
mint főszereplőt,
pedig csak a kezdeti csalódás voltál,
ami után a főhősnő
– jelenesetben én-,
mereng a rosszul megírt mellékszerepén.
Most lábamhoz bújik az aggodalom,
ő volt a kedvenc pókom a falon,
összefonja múltbéli lépteim,
rá is csomóz párszor,
bal kezemmel intek,
hisz’ jól tudom,
holnap már mással játszol.
Szemeim előtt új film indul.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.28. @ 15:28 :: Tóth Zita Emese
