Azt mondtad, ne rólad írjak.
Fákról, háborúról, esőről,
vagy ahogy párásodik a szobaablak.
S én belélegezlek, akár öntudatlan téli fák a zúzmarákat.
Egyenlőtlenek a harcok is,
éjjel elvérzek, miként végtelen, mélypiros egek,
a hajnal kiszolgáltat,
és újra ártalmatlan leszek.
Még mindig te tartasz,
azt meséled milyen vagyok,
zápor, felhőszakadások,
tenyeredben forró kolduskönny
a holnap előtt.
Legutóbbi módosítás: 2014.11.23. @ 21:49 :: Zajácz Edina