nem tudom láttad-e amikor
holdtükrében csillagokat fésült az éjjel
tejút kócait bogozva
rendet rakott álmaink között
és a felénk száguldó meteorokra
álmodozva kapaszkodó gondolataink
egy pillanatra fellobbanva úgy hamvadtak el
hogy a felejtés szögesdrótjai mögött
a teljesíthetetlenek gödre
örökre bezárta
nem tudom érezted-e már
hogy egyre távolabbi lett a közel
és a közeliben észre sem vetted
hogy benne a távol
mert a kettő úgy olvadt össze
ismeretlenként hogy nem hitted el
mindegyik bennünk lángol
amikor végre belebizsergett a bőröd is
a felismerésbe hogy csak rajtad múlik
üstökös vágyaid eléred-e
akár elhagytad akár felemelted
mindegyik kihűlt kő lett
nélkülem
Legutóbbi módosítás: 2014.12.09. @ 08:38 :: Bakkné Szentesi Csilla
