Bihari Csilla Rózália : Hiszem, hogy hiszek

Nyomtatás

Hiszem azt, hogy hiszek aránytalan lánggal,

Bűnt izzó szemekkel, csiszolatlan vággyal.

Talán eltekintesz édes Uram, attól

Mi foglyul visszatart, eltakar a Naptól.

Szomjazlak. Igen, én földön kúszom érted,

Lesvén, hogy felemelsz, tudván, hogy megérted

A gyarló halandó balga kifogását,

Ki már nem tükrözvén Szent Arcod képmását,

Büdös bűntengerben ajkáig süllyedve,

Esdeklő, szép imát ordít a Mennyekbe.

Ó, Te olyan jó vagy. Merengőn csodállak.

Hogy bírhatod búját, bűnét e világnak?

Mind-mind tanítássá, példázattá tenni,

Tengernyi tetten, szón ítéletet venni,

Példát, fényt mutatni, gyámolító jelet,

És minden lélekhez lehajtani fejed?

Csak ámulok rajtad, s egyre jobban vágylak.

Érzem, hogy részese vagyok a csodádnak,

S gyűlölöm a magam szörnyű álnokságát,

Mely sokszor elveszi fülemnek hallását,

Látásomnak sötét, vad csillogást mutat,

Múló örömöket, végzetes poklokat.

Megbánom, meggyónom magamat előtted,

Hogy Te, ki tervedet velem már megszőtted,

Űzz sötét sarokba, vagy könyörülj rajtam,

Teljesíts be sorsom, ha napja lesz majdan,

De míg színed előtt ott állnék majd egyszer,

Hiszem azt, hogy hiszek csiszolatlan hittel.