Böröczki Mihály - Mityka : Ecet

A szóra összefut a nyál számban,

ott ücsörög egy üveg uborkában,

a káposzta, a paprika, a hagyma

vad ízelőit savanyóba csapja,

és nagy békesség támad tőle lágyan

a csípős kedvű almapaprikában,

s ha étvágyad a zöld üvegre rá nyit,

a babfőzelék is kér kiskanálnyit,

s mikor a hordós káposztában erjed,

már óriási nagyokat kell nyelned,

ahol jelen van, ott tulajdonképpen

a többi íz se marad észrevétlen,

bár töményen egy óriást is szét rág,

de kis csöppökben megtestesült étvágy,

még nem tudták, miféle, merre, hol van,

mikor először megjelent a borban,

ma így is, úgy is jó kedvünkre készül,

de nem fogyasztjuk kortyolgatva étkül,

s bár annyi rossz szól össze-vissza róla,

de ő az élet savanyított sója.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.01. @ 07:26 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.