A szóra összefut a nyál számban,
ott ücsörög egy üveg uborkában,
a káposzta, a paprika, a hagyma
vad ízelőit savanyóba csapja,
és nagy békesség támad tőle lágyan
a csípős kedvű almapaprikában,
s ha étvágyad a zöld üvegre rá nyit,
a babfőzelék is kér kiskanálnyit,
s mikor a hordós káposztában erjed,
már óriási nagyokat kell nyelned,
ahol jelen van, ott tulajdonképpen
a többi íz se marad észrevétlen,
bár töményen egy óriást is szét rág,
de kis csöppökben megtestesült étvágy,
még nem tudták, miféle, merre, hol van,
mikor először megjelent a borban,
ma így is, úgy is jó kedvünkre készül,
de nem fogyasztjuk kortyolgatva étkül,
s bár annyi rossz szól össze-vissza róla,
de ő az élet savanyított sója.
Legutóbbi módosítás: 2014.12.01. @ 07:26 :: Böröczki Mihály - Mityka