Nem ültettük, de évente kihajtott,
gyűrt zöldellése hónapokig tartott,
vad aromája beillett a sorba,
mert kívánta az ecetes uborka,
és néha, mintha csak véletlen tenné,
beóvkodott a vörös cékla mellé,
én kihúzkolódott fehér gyökerében,
az erő rejtett forrásáig értem,
s a csipkedős íz, amíg reszelőztem,
nagy kedvvel úszott szét a levegőben,
s ha illatát a zárt falak befogták,
betöltötte a plafonig a konyhát,
és szúrt a szemem, bizsergett a nyelvem,
a könnyemet a nyállal együtt nyeltem,
az orrom elé zsebkendőt kötöttem,
és fejem félre hajtva szütyörögtem,
nagy adag iram szorult bele mégis,
beszippantottam az orromba én is,
de nyargalását összezaboláztuk,
és légmentes, kis üvegekbe zártuk,
a torma így majd ott lesz egy darabban,
a főtt hús mellé szegődött falatban.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Böröczki Mihály - Mityka
