Egy nap szűk harmadára
megérkeztünk, körbenézünk
a Duna-csatorna mentében,
királyi kastélyok, operaház,
patinás épületek, sehol
egy fecskefészek, Julika
a piacnál meséli egy régi
látogatás emlékeit,
a határon még vaskerítés,
kiszállunk a Parlament
épületénél, tetején
büszke lovas szobrok,
piros-fehér-piros
zászló kétfejű sast lobogtat,
történelmi színek az égen,
csendembe vérzivataros
századok úsznak, tetteid
magyar hazám, más kor ez,
nem divat hősi múltat idézni,
szuvenír árusok száza,
a fákon színes lampionok,
fülemben Mátyás szellemét
idéző verssorok zengnek,
magával ragad emberforgatag,
kevés eurómon az ittlét
öröme, csak én látom,
forralt bor, sült gesztenye,
hot-dog, cukorkák,
emlékportékák kelletik magukat,
bontakozik az időből, amit
előre lehetett tervezni,
ha osztrák sorstárssal
találkoznék!, Cházár András
lépked előttem régmúltban,
vissza játszanak jöttünk
út menti tájai, a szép
Erzsébet királyné, Ferenc Jóska,
„Mindent meggondoltam,
mindent megfontoltam”,
a világégés kezdetén
anyám nincs három éves,
ha ideszületek – játszik kedélyem
a gondolattal, de sors nem
választható, óhaj leng át,
visszatérni még.
Legutóbbi módosítás: 2014.12.24. @ 17:25 :: dudás sándor