Egy esős délután a szoba sarkában
Csendesen ülve keresem a szót,
Fejem is lehajtva, egy üres pohárral
Álmodok magamnak belevalót.
Az első korty, majd lehet egy deci
És a második követi fürgén talán
A harmadiknál szemem sem rebben,
Csak nézem az árnyékot a szoba falán
Azt hiszem kérem, láttam valahol…
Talán csak egy álom, amely gyakran követ,
Néha nevetek, majd kacagva mondom:
Na, rég láttalak pajtás, na mi van, öreg.
Szóval, emelem poharam, de félig üres,
Emlékszem, régen mindig teli volt.
A napfényt egyre ritkábban látom,
De enyém lesz az örök telihold.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: George Tumpeck
