(Angyalok sírnak című versem átirata)
Üresen múló
nappalokra ájuló,
időtlen éjszakákon
angyal zokog a világ
förtelmes kínja felett,
s valami rút fekély is
megjelent a pusztító árban.
Föld és ég együtt jajong velem:
a világ reménytelen,
haldokló tetem.
Feloldozás helyett
bűn és gyötrelem
terem a meddő lelkeken,
s mint száraz fűcsomó
a megperzselt réteken,
sivár, élettelen illusztrátora
az ember a beteg világnak,
testvér, barát egymásnak
immár örök idegen.
Legutóbbi módosítás: 2014.12.13. @ 11:30 :: Gősi Vali
