Szerdahelyi Istvánnak
Koosán Ildikó
Sz ázezer évig maradsz, aki voltál
E sokszín világ nyitját feszegetve,
R endszerbe fogni az értéket benne,
D olgozol, s mindétig újabba fognál;
A kit tudás hajt, tisztelnek az évek,
H atártalan a távolság, az álom;
E ltörpül, ami kolonc a világon,
Ly ukadjanak bár rostává a részek
I smerni vágysz még, látni az egészet
I tt, most, amin nem győz az enyészet,
Sz ívósan, mint a fa, a sziklára nőtt.
T ollam hegyén, lásd, e méltatlan szavak
V allanak Rólad, és kedves ez a nap
Á lmodó léted is hinni: a költőt…
N yolcvan év! Rászántál két emberöltőt!
Szombathely, 2014. szeptember 16.
Adatok a Wikipédiából:
Esztéta, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár.1978-80 között a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa. 1980-90-ig az ELTE Esztétikai Tanszékén adjunktusi, majd docensi beosztásban oktatott és kutatott. 1977-ben a filozófia tudományok kandidátusa fokozatot érte el, 1987 óta az irodalomtudományok akadémiai nagydoktora. Megírta a magyar kultúrában előzmény nélküli Verstan-t.
Legutóbbi módosítás: 2014.12.03. @ 11:01 :: Koosán Ildikó
