Ta-dam, Ta-dam,
Mi ez a tompa ritmus?
Mi ez, ami bennünk kalapál?
Néha oly szelíden üti ritmusát,
Mint ingásóra az idő múlását.
Olykor dübörög,
Mint száguldó ménes alatt a táj.
Őrült tánca,
Szétveti a melled, annyira fáj.
Ökölnyi izomköteg az üllő,
Rajta billentyű a kalapács.
Fáradhatatlanul dolgozik a szív-kovács!
Csak gombostűfejnyi még az élet,
De ő már lükteti a ritmust, kalapál.
Tőle a sinus görbe fura táncot jár.
Ahogy növekszik, erősödik hangja,
A munkáját abba nem hagyja.
Erős, de érzékeny mester,
Bírja a munkát, de hajszolni nem kell.
Néha darabokra törik, vagy a mennyekben jár,
De akkor is csak kalapál, és kalapál.
Szeresd akkor is, ha fáj
Ha néha ritmust vesztve kalapál.
Csak egy van belőle,
Az életed függ tőle!
Ökölnyi izomköteg az üllő,
Rajta billentyű a kalapács,
Ta-dam, ta-dam
Az életért dolgozik a szív-kovács!
