Szeretnék elmenni,
és egyedül lenni.
A hegy fölé szállni,
fentről visszanézni,
és az életemen
őszintén nevetni.
Érezni a hiányt,
a pótolhatatlant,
csendben visszajönni,
az öledbe bújni,
onnan soha többé
nem elkívánkozni.
Kiülni a kertbe,
a hegyre fölnézni,
„én már ott is jártam”,
fáról almát enni,
unokákat várni,
veled öregedni.
Legutóbbi módosítás: 2014.12.12. @ 09:31 :: Landauerné Pócsik Éva